A gyógymasszázsról
A gyógymasszázs a fizioterápia része, azt a gyógymódot értjük alatta, mely a ter
mészet erőit használja fel a gyógyításhoz. Mechanoterápia passzív részét adja, a vezetett passzív kimozgatással együtt. A gyógymasszázs célja az izomfájdalmak kezelése, a stressz okozta izomcsomók lazítása, oldása, a legyengült izmok, a korlátozott mozgással bíró ízületek gondozása. Oldja a testi, lelki feszültségeket, ellazít, megnyugtat, kellemes közérzetet nyújt. Megteremti a test és a lélek egyensúlyát. A masszázs számos kedvező hatással rendelkezik, mely az egész szervezetre globálisan fejti ki hatását.
Mit értünk passzív kimozgatás alatt?
A passzív kimozgatás során a kezelő aktív szerepet tölt be, míg a kezelendő passzív. Kimozgatás során az ízület külső erővel történő átmozgatását értjük, mely a test főbb ízületeit érinti: nyaki, háti, deréktájéki, keresztcsonti gerincszakasz, comb, kéz- és lábujjpercek, térd, váll, könyök. A kimozgatást minden esetben masszázs előzi meg. A kimozgatás célja a mozgás(ok) terjedelmének megtartása, illetve helyreállítása, a kontraktúrák (mozgásbeszűkülés) megelőzése , oldása, az izom-, ín-, reflex apparátus karbantartása, a bőr vérellátásának javítása, az aktív mozgások előkészítése, az izomzat hipertónusának csökkentése.
Sportmasszázs
Az ókori masszázstechnikákból fejlődött ki az újkorban elterjedt módszerek két nagy csoportja, a klasszikus-, és a reflexzóna masszázs. A mai sportmasszázs alapjában véve öt alaptechnikából épül fel: vibrációból, simításból, gyúrásból, dörzsölésből és ütögetésből, melyeknek kombinációja alkotja a masszázsprogramot.
A sportmasszázs célja:
a mozgékonyság növelésére, izmok fellazítására, izomduzzanatok enyhítésére, fájdalomcsillapításra, valamint a sérülések gyógyulása utáni rehabilitációnál, a teljes mozgáskészség visszaállítására. Fokozza a teljesítményt és nyugtatólag hat a sportolóra.
A testmozgás előtti masszázsa:
– csúcsformában tartja az izmok rugalmasságát,
– csökkenti a merevséget és növeli a terhelhetőséget.
A sportmasszázs a tréning minden fázisában alkalmazható:
Edzések alatt: rövid ideig tartó masszázst alkalmazhatunk két edzésrész között, amikor a sportolónak minden erejére és maximális figyelemre van szüksége.
Felkészítő, bemelegítő masszázs: a verseny előtt 15-20 perccel, mintegy az izomzat bemelegítésére alkalmazható. Relaxáló-, vagy stimuláló (ébresztő) jellegű is lehet. De a sérült izomrész helyét is érintheti a bemelegítő hatás gyorsítása érdekében. Mindez természetesen nem helyettesíti magát a bemelegítést.
Helyreállító masszázs: két versenyszám között, a fáradt izomzat ellazítására és annak következő megmérettetésre való felkészítésére alkalmazható.
Regeneráló masszázs: A felkészülési-, ill. versenyidőszakban minden sportolónak szüksége van legalább heti 2 teljes test masszázsra a test teljes izomzatának ellazítása, a fáradt szervezet relaxálásának céljából. A masszázs időtartama és gyakorisága mindig a sportoló igényei szerint kell hogy alakuljanak. Azonban fontos, hogy legalább 40 percig tartson és a mozdulatok ereje, az alkalmazott technika igazodjon a sportoló egyéni alkatához, érzékenységéhez, személyes kéréseihez.
Sérülések megelőzését célzó masszázs: lényegében megegyezik a helyreállító-, ill. regenerációs masszázsokkal, hiszen akkor, ha az izomzat állapota helyreállt, a rövidülések-, izomcsomók szétoszlatásra kerültek a test teljes egésze ellazult állapotba került és így helyreállt a szervezet egyensúlya, úgy nagy eséllyel a sérülések kockázata is jelentősen csökkent. Az extrém erős edzések nagymértékű izomrostkárosodáshoz, megsokszorozódott érzékenységhez vezetnek, ezért ezekben az esetekben tilos rögtn masszázst alkalmazni. Legjobb, ha két nap elteltével vesz részt a sportoló a nyújtó, lazító, regeneráló masszázson.
Intenzitás
Hetente minimum kétszer, maximum három-négy alkalommal részesüljünk masszázsban az eredményesség érdekében.
Egy masszázs-sorozat általában 6-12 alkalomból áll, azonban létezhetnek ettől eltérő esetek.
A masszázs-kúra után 4-6 hét szünetet (ingermentes pihenőfázist) kell tartani.
Sportsérülés fennálltakor nagyon fontos a sportoló, az orvos és a gyógytornász együttműködése.